|
Este ismét úton vagyunk (azt godolván, hogy a napnak már vége volt). Toldra megyünk, egy kis falucskába, a Román határ mentén. Ott ismerkedünk meg a tizenötéves Alexandrával, egy kis , hideg cigánykunyhóban. Alexandra róma, csodálatosan foglalkozik a gyerekekkel (hetente kb. 25 gyerekre vigyáz), ambíciós, felelösségtudattal rendelkezö (a szülei hiányában ö neveli testvéreit) lány aki teljesen esélytelen. Imre egy könyvet nyit ki a rómák diszkriminációjáról. Hivatalosan ez nem megengedett, de a rómák a gyakorlatban az üzlettöl a kocsmáig úgy vannak kezelve mint a társadalom selejtjei. Alexandra tanulni akar. Sött meg akar tanulni tanulni. Hollandiába szeretne jönni, hogy hollandul tanuljon (90%-a a cigányoknak szánt segélynek Holland szervezetektöl ered) és utána pedig vissza akar menni Romániába, hogy ott majd gyerekeket tanítson. Megpróbáljuk meggyözni, hogy ez egy nagy lépés, elhagyni a családi fészket, gyakori egyedüllét, kemény munka, de az ö határozata keményen áll: Hollandiában akar tanulni. Imre szerint, már öt éve elhatározta ezt a dolgot, és türelmesen várt a lehetöségre. Próbára tesszük és megkérdezve töle, hogy eljönne-e velünk Hollandiába, a szülei jelenlétében szemrebbenés nélkül igennel válaszol.
|
 |
|
Minden most gyorsabb kerékvágásba kerül. Találtunk egy néhány személyt akik magukra vállalták az Alexandra támogatását. A hollandiai tartózkodás idejére, ami valószínüleg két évre szól, szükség van egy csoportra akik az ügyét szem elött tartják és ellenörzik. Ebben a csoportban a következö személyek vesznek részt: Ben Wanders (rendör) Midwoldeból, Menno Klaver (pszihiáter) Woudsbloem-ból, Imola de Jong (magyartanárnö) Leek-röl, Kees Pol (tisztviselö Sociale dienst) Delfzijl-ból. Ezen csoportot John és Olly egészítik ki az Annovyn alapítvány nevében. Továbbá egy olyan helyzetbe kerültünk, hogy az Alexandra tanulmányát ill. tanulmányait tervezzük. Harry Schilthuis közremüködésével a Gomarus Kollégium/Menso Alting Kollégiumban tanulhat és olyan tanulmányt folytathat, amit Romániában hasznosíthat majd.
Még a nyári vakáció elött Alexandra 2 hónapig Groningen-ben és egy hónapig Midwolde-ban lakhat. Ezidö alatt megismerkedhetik majd a holland nyelvvel és az iskolával. A pontos programot még ki kell dolgoznunk. Most intézkedhetünk tovább, mert találtunk valakit aki magára vállalta az Alexandra befogadását a családjába.Tehát a lakásügy meg van oldva. Megrendeltük a vízumhoz szükséges papírokat is.
Egy család jelentekezett aki befogadja Alexandrát. Hétfön este, február 16-án találkozunk velük, megismerkedünk és információval látjuk el öket. A család nem szeretne hirtelen belevágni a dolgokba. Mi sem. Ebben egyetértünk. Van egy lányuk, aki Alexandrával egyidös és szintén a Gomarus Kollégiumban tanul. A következö héten megpróbáljuk a programot továbbá kidolgozni.
Február 16-án este kilenckor látogatjuk meg az Uil családot és ismerkedünk meg Carolien-nal a legifjabb, 15 éves lányukkal. Ö is a Gomarus Kollégiumban tanul és minden nap Groningenbe utazik buszzal vagy vonattal. Felajánlották, hogy Alexandra Carolien-nal utazhat de kíváncsiak voltak arra is, hogy hogyan van az Alexandra ügye továbbá intézve. Így jutottunk el arra a pontra, hogy a következményekröl és a vendéglátóságról kezdtünk beszélni. Az egész beszélgetésböl viszont kiderült, hogy az Uil család döntése határozott. Alexandrát örömmel és szeretettel befogadják a családjukba. Minden , ami az Alexandra taníttatását és szállásolását illeti, szépen a helyére billen olyannyira, hogy még az is aki a véletlenben hisz (Olly?), nehezen tudja elfogadni a valóságot. Nagy munka vár ránk ami az Alexandra kijövetelének hivatalos intézését illeti: óriási papírcsomók. De eddig minden megy mit a karikacsapás.
|
